kedves z...,
én azt gondolom a te helyzetedről ezekkel a faszikkal, h valóban komplikált, de azt is gondolom, h a legtöbb embertársunk legtöbb kapcsolata hasonlóan komplikált. azaz - és remélem ezzel nem okozok neked csalódást - ez nem valami kivételesen nehéz döntési helyzet, amibe szerencsétlen módon keveredtél, hanem ez az életnek nevezett igen érdekes jelenség szinte természetes velejárója. ebben legtöbbször semmi sem fekete vagy fehér, igen vagy nem, jó vagy rossz.
ebből pedig az következik, h nincs igazán jó vagy rossz döntés. bármit is döntesz, azzal történések sorát indítod el, és megsemmisítesz egy csomó más potenciális történést, így nem derül ki, h azokból mi lehetett volna. így nincs mit összehasonlítsunk, ha értékelni akarjuk, vajon jó döntést hoztunk-e.
én azt gondolom, h az életben az a dolgunk, h megtudjunk minél többet a világról (vagy magunkról, ami ugyanaz). és azt akkor tesszük, amikor csinálunk valamit, döntünk valahogyan, örülünk ha kellemes következménye lett és élvezzük, illetve bánkódunk ha nem és tanulunk belőle.
visszamentem a topikindító írásodhoz. ezt írod:
| Idézet: |
| Szivem mélyén bele mennék a következő taliba,hiszen szimpatikus és jól esne újra az ölelése.De utána olvastam a neten,mit írnak az „okosok” a szexbarátságról.Azt,hogy benne a pakliban,hogy az egyik fél megsérül |
az is egy tanulás, amikor az ember sokszor megcsinálna valamit, amit a szíve szerint nagyon meg szeretne tenni, de mindig lebeszéli magát, mert mások máshogyan látják a helyzetet. aztán telik-múlik az idő, és az ember élete lassan elfogy, és nem csinált semmit, a mások bölcs véleményét meg belepi az elektronpor az interneten.és az ember egyre jobban azt érzi, h talán hiba volt mindig mások véleményére hallgatni a szívünk helyett...
én személy szerint azt gondolom, h ami az én életem,abban olyanokat szeretnék megtenni, ami az én szívemből jön. nyilván kíváncsi vagyok mások véleményére is, de ez egyáltalán nem perdöntő. aztán ha kellemesen zárul a dolog,akkor jó. ha meg nem,akkor egyrészt tanultam belőle valamit,másrészt bátran tudok a tükörbe nézni reggelente, mert bár esetleg fájt a történet, de mégiscsak azt csináltam,amit valóban tenni szerettem volna. azaz éltem az életem. a saját vágyaim és kíváncsiságom szerint, nem mások iránymutatása alapján.
néha az derül ki, h a másoknak igazuk volt, ők megmondták előre. de nagyon más dolog az, h ezt belátod utólag, vagy pedig úgy éled le az életed, hogy a tanácsok miatt nem tetted meg, amit mindig is meg akartál volna,és sosem tudod meg, mi lett volna, ha...
az élet nem arról szól, h mindig helyes döntéseket hozunk és ezért mindig kellemesen érezzük magunkat. inkább olyasmi lehet a lényege, hogy megismerjük ezt is, azt is, a kellemeset is meg a szomorút is, sokféle módon kipróbáljuk és megismerjük magunkat.
szóval szerintem ne hallgass senkire. rám se.
tedd azt, amit szíved szerint megtennél. akkor is ha irracionális, akkor is ha őrültség mások szerint. mások a mások életét élik. a tiédet neked kell : )
