Prológ

Vándor, ki oly sok fogadóba térsz be hosszú utadon, és megannyi kupa bor mellett üldögélve hosszan mélázol az élet folyásán, s a sors szövetének szertelen mintáin: figyelj most, mert szörnyű titkok tárulnak fel előtted, melyeknek tudására mindenki szomjaz, de boldog tőle senki nem lesz.

Hallottál-e fecsegni részeg asztaltársaságot távoli hercegségről, melyen sötét átok ül? Hová a nap nyáron is hidegen süt, honnan a dalosmadarak messzire szálltak, minek partjait kerülik a halászhajók? Minek uralkodója rettentő vén, ősz szakállas, bősz herceg, kinek kócosfehér üstökét folyvást cibálja a sós szél, őrült tekintetétől menekülnek a szolgák, ki várának bástyáján állva véres szemeit a ködös horizontra függeszti, s fekete könnyei arcáról a tenger habjaiba hullanak?

Róla mesélek most néked. Életéről, mi egy a sok közül. Sorsáról, mit beteljesíteni készült, míg az fenségesnek tűnt, s eltaszítani, midőn balsorsnak. Áldásos adományokról, miket szívesen fogadott az istenektől, s mikről hitte, mindörökre övé maradhat. Nem tudta, mit minden koldus tud: halandó ember üres kézzel születik e világra és üres kézzel hagyja el. S mikor erre ráébredt, szívébe nem bölcs megbékélés költözött, csak őrült harag, s enyészetnek vetette azt is, mi még övé volt.

Halld hát Otis herceg történetét.

 Csontvázasszony

 a botladozásod azért nem zavar, mert azt más szóval úgy hívják, h élet.

a (jó) szex talán az egyetlen olyan tevékenység, ami legális, társadalmilag elfogadott, nem egészségtelen, viszonylag könnyen, olcsón és gyakran elérhető bárki számára, és mégis tudattágító, és egyfajta spirituális újjászületést eredményez. a világ szebb és több lesz utána, mint előtte volt. 

kedves a...,

én azt gondolom, hogy a jegyben járás kicsit olyan mint a szex: majdnem mindig az van, h az egyik félnek már elegendő lenne az addigi izgatás és el tudna szállni, de a másik még nem tart ott. 

és olyankor nem nagyon érdemes siettetni vagy vitatkozni arról, h kinek van igaza és mennyi a társadalmilag általánosan elfogadott csúcsra jutási idő : )

türelem kell hozzá, amíg a másik is eljut addig. különben megette a fene az egészet.

szerintem : )

 kedves n...,

a magam részéről azt gondolom, h csendes, pozitív nyitottsággal többre fogsz menni, mintha továbbra is mindnenáron meg akarnád javítani a kapcsolatotokat. 

ha a bátyádnak vélt vagy valós sérelmei vannak, és fenntartással viseltetik irányodban, eleve gyanús lesz neki minden, amit teszel. valószínűleg ilyenkor az a legjobb, ha nem teszel sokat. csak kis, apró gesztusokat, amikből kiderülhet, hogy egyrészt szereted, és nem bánnád, ha közelebb tudhatnád magadhoz, másrészt viszont elfogadod olyannak, amilyen. nem akarod megváltoztatni és pláne nem haragszol rá. nem vádolod, és nincsenek rossz érzéseid. nem törnek fel benned időnként indulatok, amikért aztán bocsánatot kell kérned tőle.

és ehhez talán az is kell, h a benned lévő keserűséget valahogy lerendezd magadban, h ez az egész igaz és hiteles legen.

ez így nem egyszerű. de ha összejön, talán megérte : )

az, hogy szeretünk valakit, nyilván azt is jelenti,hogy jót akarunk neki. ezért adott esetben tenni is hajlandóak vagyunk valamit.  jó esetben azonban ez nem jelenti egyben azt, h kiszűrjük a külvilág összes olyan tényezőjét, ami negatívnak gondolt hatást gyakorolhat az illető életére azért, h őt csak pozitívnak gondolt hatások érjék.

ez az élet nem úszható meg anélkül, hogy jó néhány maflást kapjunk.

és ez tök jó, mert a maflások felráznak bennünket, egy kicsit más nézőpontba helyeznek. egy kicsit átértékelünk tőlük dolgokat, máshogy látjuk a világot, magunkat. sokszor alázatot tanulunk belőlük, sokszor csak okosabbak leszünk tőle. de mindenképpen edzettebbek.

és az sem árt, hogy amikor olyan helyzetben találjuk magunkat, h jobban tudjuk valakiről, h mi a jó neki, akkor tudjunk: nagyon tévedünk. akkor is ha nagy valószínűséggel éppen a falnak készül szaladni az illető. olyankor a szerető partner kötelessége nem az, h visszatartsa, hanem h elmondja, szerinte ez mivel fog járni. és hogy a döntés nem az övé.

ha erővel, rábeszéléssel visszatartunk  valakit attól, hogy megtegyen valami olyat, amit nagyon akar, de nagy valószínűséggel rosszul végződne: sosem fogja megbocsátani, ha visszatartottuk. és sosem fogja magtanulni, amit megtanult volna a maflásból.

szóval ha szerted: mondd el a véleményed, és bízd rá a döntést. ez a legtöbb, amit megtehetsz érte : )

 ahogy füles is megmondta micimackónak: mindenféle népek vannak...

biztosan van olyan is, aki teljesen komolyan gondolja a netes társkeresést. neki sok csalódást fog okozni a dolog.

van, aki 1általán nem gondolja komolyan, csak trollkodik, kiéli sokfajta szenvedélyét, képet küld vagy gyűjt, beszól, ilyesmik.

a legtöbben meg szerintem félig gondolják komolyan. nagyjából tudják, mi vár rájuk de azt is tudják, van rá esély, h mégis bejön.

és az okos ember mindig ad egy esélyt a szerencsének : )

 a házasság elég bonyolult intézmény...

amikor létrejött, mocsok régen, a következő nagyon fontos tényezők indokolták:

- igen keserves munkával lehetett megkeresni a család megélhetésére épp csak elég vagyont. ha  közben az apa is meg anya is fűvel-fával szerelmeskedik, akkor a számtalan utód szanaszét viszi az örökséget, és egyik sem él meg belőle

- merthogy még nem volt fogamzásgátlás, tehát az egyszeri megkívánásból a boglya tövében igen jó eséllyel új örökös is lett

- ezen kívül az emberek igen korán haltak akkoriban, tehát a holtomiglan-holtodiglan valójában kb 15-20 évre szólt, nem 60ra, mint manapság.

ezek miatt szükségszerű, és akkoriban tényleg okos megoldás volt a házasság, a hűség. az eltelt nagyon sok évszázad alatt pedig ez alapvető társadalmi-vallási elvárássá nőtt, minden egyes gyerek tudja, hogy ha megnő, feleséget vagy férjet fog választani, hogy gyereke legyen és boldog legyen. 

csakhogy közben a xxi. században élünk. két tanulságot biztosan le tudunk vonni az eddigi tapasztalatokból:

- mióta csak van házasság, azóta nagyon sok a boldogtalan közülük: egyszerűen ellenkezik az ember alaptermészetével, megszomorít és megnyomorít sokakat. vagy azért, mert nem tartotta be a játékszabályokat, és lesújt rá a család és társadalom megvetése, vagy azért, mert sosem merte kiélni ezeket a vágyait.

- a kultúra, a társadalom, a férfiak és nők helyzete, az individualizmus,  a fogamzásgátlás, a várható élettartam mind mocsokul megváltozott a xxi- századra, és már azok az okok sem állnak fenn, ami annak idejénindokolttá tette az intézmény létrejöttét.

szinte mindenki vágyik arra, hogy találjon 1 társat akivel boldogan, biztonságban leélheti az életét. ezzel nincs is baj. de ezt ne tévesszük össze automatikusan  a házassággal.

és hogy mit tegyenek azok, akik mindezek ellenére házasodnának? 

valószínűleg úgy van ez, h aki sóvárog a házasság után, annak mindenképpen ki kell próbálnia. ha véletlenül bejön, remek. ha meg nem, legalább megpróbálta, és megtanulta h nem jó.  

de ha meg sem próbálja, egy életen át fogja azt érezni, h kihagyott valami jót...

hogy a házasság csak egy papír lenne? az. de te is tudod, az a papír sokkal több, mint egy papír. megkoronázza mindazt,amit a szüleitől, környezetétől, az egész társadalomtól gyerekkora óta kap mint elvárást: az a célja, h férjet találjon, gyerekeket szüljön, felnevelje. 

a papír egy bizonyítvány arról, h  képes teljesíteni az elvárásokat, a társadalom teljes értékű, megbecsült tagja. 

és aki nem így gondolja, akinek nem hiányzik, sokszor még defektesnek érzi magát.vagy ha ő nem, akkor a környezete. 

és általában mocsokul nem érdekel senkit, h közben ő személy szerint mit is akarna az életétől.

neked abszolút igazad van abban, hogy a házasság a papírral egy viszonylag világos jogi (vagyoni) helyzetet teremet számtalan élethelyzet esetére.  

én meg azt gondolom, h akkor volna fair ez a világ, ha ebből a célból nem nevelnénk bele a lányainkba, h alig várja az esküvője napját, 100 ezret költsön habos fehér ruhára, 1 millát lakodalomra, ne anyakönyvvezető beszéljen ünnepélyesen, ne pap prédikáljon áhítattal, ne könnyes szemmel gratuláljon neki a teljes rokonsága (mert mindezek eddig azt sugallják, h ez valami irtózatos csúcs a női életben, beteljesedés, beérkezés, vagy mifene), hanem menjenek el egy ügyvédhez egy szürke, esős kedd délután farmerban, és írjanak egy okiratot a tiszta jogi helyzetről.

ezzel véleményem szerint megfosztanánk lányainkat 1 db illúziótól, és mellette több darab irtózatos csalódástól, világvége hangulattól, depressziótól, kisebbrendűségi érzéstől, csaknekemnemsikerül és mibajvanvelem fílingtől, néhány válástól, csonkának érzett és mondott családtól, valamint olyan utódoktól, akik ebben a hangulatban nőnek fel.

szerintem : ) 

 kedves t...,

én a magam részéről szörnyű nagy marhaságnak tartanám, ha doktorhoz mennél vagy tablettát kezdenél el szedni. ezzel azt mondanád, h neked valami komoly bajod van, és jöjjön valaki és segítsen.

neked valószínűleg egyáltalában semmi bajod sincsen. ha pedig van valaki, aki segíteni tud, az csak te és párod vagytok, semmi esetre sem egy idegen fehérköpenyes.

tök normális, h néha nagyobb a libidó, néha meg kisebb. az is tök normális, h ha sok a stressz, a családi feszültség, vagy szürkék a hétköznapok, évekig tart az egyformaság, akkor a szex is beszürkül és kevéssé lesz kívánatos.

és ez egyben megmutatja a kilábalás lehetőségét is: csináljatok stresszmentes környezetet, menjetek el valahova egészen máshova egy kis időre, hagyjátok magatok mögött a családot és a rokonságot. amikor visszajöttök, csináljatok pár olyan dolgot, amiről eszébe jut a másiknak, hogy a párja egy színes, változatos, vonzó, izgalmas egyéniség, aki felfedez új dolgokat, elég bátor ahhoz, h megvalósítsa az álmát.

és igen, annak is igaza van, aki azt mondta, ők úgy élték túl a válságot, hogy egyikük v mindketten félreléptek. ha ez a vágy nagyon mélyen benne volt  az illetőben, és egyszer csak volt elég bátor h megtegye, ettől nyilván kivirult és vonzóbb lett otthon is. és így utólag lássuk be: a kapcsolatot nemcsak hogy nem veszélyeztette az affér, de még jó hatással is volt rá.

ne érts félre: nem ez a megoldás. hanem a változtatás, a bátorság, az új szín, a vitalitás.

szerintem : )

 kedves z..., 

én azt gondolom a te helyzetedről ezekkel a faszikkal, h valóban komplikált, de azt is gondolom, h a legtöbb embertársunk legtöbb kapcsolata hasonlóan komplikált. azaz - és remélem ezzel nem okozok neked csalódást - ez nem valami kivételesen nehéz döntési helyzet, amibe szerencsétlen módon keveredtél, hanem ez az életnek nevezett igen érdekes jelenség szinte természetes velejárója. ebben legtöbbször semmi sem fekete vagy fehér, igen vagy nem, jó vagy rossz. 
ebből pedig az következik, h nincs igazán jó vagy rossz döntés. bármit is döntesz, azzal történések sorát indítod el, és megsemmisítesz egy csomó más potenciális történést, így nem derül ki, h azokból mi lehetett volna. így nincs mit összehasonlítsunk, ha értékelni akarjuk, vajon jó döntést hoztunk-e. 
én azt gondolom, h az életben az a dolgunk, h megtudjunk minél többet a világról (vagy magunkról, ami ugyanaz). és azt akkor tesszük, amikor csinálunk valamit, döntünk valahogyan, örülünk ha kellemes következménye lett és élvezzük, illetve bánkódunk ha nem és tanulunk belőle. 

visszamentem a topikindító írásodhoz. ezt írod: 

drága i..., 

érdekesen működik az ember. többnyire ha nincs közel a szeretett faszihoz/csajhoz, akkor közel akar lenni. ha nincs vele rendszeres kapcsolatban, akkor sms-ezni, mélezni, találkozni szeretne vele. ha ez is megvan, akkor azok között szeretne lenni, akivel az illető bulizni jár. ha ez is sikerült, akkor azok között, akikkel ágyba bújik. és ha ez is megvan, akkor ezek között is az első akar lenni. ez természetes vágy. 

meg olyan is van, hogy az ember sok mindent kipróbált már, sokat tanult, sok sikerélménye volt és sok maflást is kapott már, és így szépen eljutott arra a felismerésre, hogy nem igaz az, hogy egyszerre csak egy embert tud szeretni. az emberi szív óriási, és bizony többen is elférnek benne egyszerre. akár úgy is, hogy nincsen közöttük sorrend. lehet, hogy az egyik közölük a felesége, vagy az élettársa, gyermekei anyja/apja, vagy együtt laknak, vagy bármi más módon privilegizáltabb a többinél. ilyenkor gyakran a többiek másodrendűnek érzik magukat, és azt hiszik, jobb lenne az első számú helyére kerülni. az első számú meg gyakran azt érzi, hogy a párjának a szíve a többieké, az érdekes és izgalmas életet velük éli, neki meg a resztli marad, a hétköznapok, a bevásárlás, a takarítás, a gyereknevelés. 
kinek jobb ilyenkor valójában? jobb-e valakinek ténylegesen a többieknél? 

nem hiszem, hogy van rá egyszerű válasz. az ember úgy van összerakva, h akármilyen helyzetben van, kicsit többet akar. aztán ha megvan, akkor nagyon boldog. eleinte. aztán megszokja. aztán egyre jobban érzékeli az új helyzet hátulütőit. aztán egyre jobban úgy érzi, hogy volna olyan helyzet, amit viszont ha elérne, akkor az megoldaná a problémáit. és kezdődik újra... : ) 

azt az egészet több módon lehet kezelni. a primer megoldás az, amit a legtöbben csinálnak: mindig a következő lépést akarják, az örömöktől boldogok, a bánatba belehalnak. és így csinálják végig. nevezzük őket mondjuk őrült spanyolnak. 

van, aki szintén végigcsinálja, lépésről lépésre, de kevésbé veszi komolyan, kevésbé érzi életbevágónak az éppen aktuális helyzetet, problémát, vágyat, hiszen tudja, hogy az éppen csak egy a végtelen sorban. volt már olyan meg lesz is még. hívjuk ezt a lét elviselhetetlen könnyűségének. 

meg az is lehet, hogy valaki ezt megelégeli, és úgy érzi, nincs értelme lépésről lépésre kepeszteni előre a mókuskerékben, és vagy kiszáll az egészből, vagy abbahagyja a tekerést ott ahol éppen van. hívjuk őt buddhának. 

melyiknek van igaza? boldogabb-e egyik a másiknál? annak van-e több értelme, hogy nem akarod észrevenni, hogy körbe-körbe mész, és tiszta szívvel mélyen megéled az összes aktuális helyzetet? vagy ha tudod, hogy sem égbe röpíteni és sem agyonnyomni nem fog az, amiben éppen vagy vagy ha valamiből kimaradsz? vagy ha abba is hagyod a vágyakozást a következőre, és elfogadod az éppen aktuális helyzeted mindörökre? 

én a magam részéről azt hiszem, lehet így is, lehet úgy is. nem véletlenül létezik mindhárom életszemlélet egymás mellett. mindegyikünk azt csinálja, amelyik épp a legalkalmasabb neki, akár tudatosan, akár ösztönösen. 

nem részletezem tovább. okos nő vagy, tudod, miért mondtam ezt el. ha vágysz valamire, tudod, mire vágysz, és mit fogsz kapni vele, ha teljesül. 

barátsággal: tamás