az, hogy szeretünk valakit, nyilván azt is jelenti,hogy jót akarunk neki. ezért adott esetben tenni is hajlandóak vagyunk valamit.  jó esetben azonban ez nem jelenti egyben azt, h kiszűrjük a külvilág összes olyan tényezőjét, ami negatívnak gondolt hatást gyakorolhat az illető életére azért, h őt csak pozitívnak gondolt hatások érjék.

ez az élet nem úszható meg anélkül, hogy jó néhány maflást kapjunk.

és ez tök jó, mert a maflások felráznak bennünket, egy kicsit más nézőpontba helyeznek. egy kicsit átértékelünk tőlük dolgokat, máshogy látjuk a világot, magunkat. sokszor alázatot tanulunk belőlük, sokszor csak okosabbak leszünk tőle. de mindenképpen edzettebbek.

és az sem árt, hogy amikor olyan helyzetben találjuk magunkat, h jobban tudjuk valakiről, h mi a jó neki, akkor tudjunk: nagyon tévedünk. akkor is ha nagy valószínűséggel éppen a falnak készül szaladni az illető. olyankor a szerető partner kötelessége nem az, h visszatartsa, hanem h elmondja, szerinte ez mivel fog járni. és hogy a döntés nem az övé.

ha erővel, rábeszéléssel visszatartunk  valakit attól, hogy megtegyen valami olyat, amit nagyon akar, de nagy valószínűséggel rosszul végződne: sosem fogja megbocsátani, ha visszatartottuk. és sosem fogja magtanulni, amit megtanult volna a maflásból.

szóval ha szerted: mondd el a véleményed, és bízd rá a döntést. ez a legtöbb, amit megtehetsz érte : )